Apolgimegmondja
Majomkodunk ahelyett, hogy...
Weöres Sándort szülőfalujában leginkább úrfiként (édesapja földbirtokos, huszárezredes volt), vagy Cinaként szólítottak. Az élettörténetre rálátó ismerősöm szerint a Cina megszólítás valószínűleg a magas, cincogó hangja miatt ragadt rá.
Weöres alkoholtűrő képességéről legendák keringtek. Marsall László költő így emlékszik vissza Weöressel való első találkozására: „Én 1956 júniusában küldtem el a verseimet Ligeti György zeneszerző tanácsára, aki kérte, hogy írjak egy forgatókönyvet azokból az ocsmányságokból, amiket a budapesti városban tapasztaltam. Én ezt meg is írtam. A tanácsot követve küldtem el Weöres Sándornak a verseimet. Kaptam egy válaszlevelet, hogy „Barátom, a Vadrózsa eszpresszóba meghívom önt jó erős Roki sörre”. Utána Amy megtoldotta az üzenetet: Kedves ifjú költő! Én csak Bambira hívom meg alkohol nélkül, Weöres mester alkoholtűrő, illetve nem tűrő képessége miatt.
Tehát Weöres Sándor engem akkor ebben a kis Vadrózsa eszpresszóban várt egy asztalnál, egy pillantással tudtam, hogy kicsoda. Én nem ismertem előtte Weöres költészetét, olvastam a Medúzát, meg olvastam a Hideg van-t, meg ilyesmiket, én matematika szakra jártam, és nem voltam eléggé iskolázott az irodalom területén. Mielőtt Amy megérkezett, Weöres Sándor két darab Roki sört – „jó erős Roki sört” – megrendelt, aminek a felét gyorsan megitta, a másik felét lassan kitöltötte, miközben én megihattam a magamét, és azt akkor itta meg, lassacskán, mikor látta, hogy Amy közeleg”.
Az élettörténetére rálátó ismerősöm szerint már fiatalkorában is meg volt benne ez a tulajdonság. Történt egyszer, hogy Cinát a legények elhívták a falusi bálba. Az úrfit hamar leverte az ital a lábáról, a legények gondolkodtak, hogy mit tegyenek a járni képtelen úrfival. Mivel féltek a huszárezredes papától úgy döntöttek, hogy ugyan elviszik a Cinát az úrilakra, de nem kopognak be, hanem csendesen lefektetik az istállóban lévő jászol szalmájába, ahol majd Cina majd kipiheni a borgőzös estét. A csöngeiek egyetértenek abban, mi szerint az istálló szalmájának és a két tehén csodálkozástól tágra nyílt szemének köszönhető Weöres egyik legismertebb verse, a Csiribiri.
Csiribiri csiribiri Zabszalma – Négy csillag közt Alszom ma.
A csöngeiek közül az idősebbek még ismerték az idősebb Weöres Sándort, Cina édesapját. Szigorú, ellentmondást nehezen tűrő ember volt. Idős korára úrrá lett rajta a demencia. Ahogy mondják, mindenhová egy vállra vetett lapáttal járt és ahol tehénlepényt látott az úton, azt lapátra vette és addig ballagott vele, ameddig a földjéhez nem ért, ahol azután a talajra dobta trágyának a tehénszart.
Egy ilyen terhelt gyermekkor után azért érthető, hogy mint minden magyar, Weöres Sándor is nagy kedvvel fogyasztott mindenféle alkoholt. Értelmes ember lévén tisztában volt ennek súlyával. Így például Sándor 1948-ban Szicíliában, Cataniában egy kötelezvényt adott, amely így szól: „Feleségemnek ezennel megígérem, és megfogadom, önszántamból és saját tervemből, hogy egy nap fél liter bornál többet nem iszom, kivéve havonta egyszer, de akkor sem berúgásig. Berúgni maximum félévente egyszer. Catania, 1948. január 24.” Alá van írva. Tanúk: Ferenczy Erzsi, Ferenczy Béni.
Nem igazán sikerült neki ezt az ígéretet betartani, de ebben az országban ígéretek megszegése és az italozás bocsánatos bűnnek számít.
Weöres Sándornak markáns véleménye volt a szocialista rendszerről, de az akkor kitalált és sokunk szerint máig alkalmazott 3T miatt, minden versét, a társadalomkritikus versen át a szerelemes versekig olyan celofánnal borította, mintha minden „csak” egy gyermekeknek szóló vers lenne.
Csak az értő szemmel olvasó látja a lényeget!
Weöres Sándor: MAJOMORSZÁG
Hej, de messze majomország,
ott terem majomkenyér,
majomablak majomrácsán
majomnótát ráz a szél.
Majomtéren, majomréten
majomhősök küzdenek,
majomszanatóriumban
sírnak majombetegek.
Majomtanártól, majomlány
majomábécét tanul,
gaz majom a majombörtönt
rúgja irgalmatlanul….
És igen a szerelmes versek ebben a formában jelentek meg. Weöres Sándor harminchárom éves, Baumgarten-díjas, ismert költő volt, amikor 1946-ban az Országos Széchényi Könyvtárba ment, hogy elvigye egy kötetét a főigazgatónak, Tolnai Gábornak. De mielőtt beléphetett volna az irodájába, titkárnőjétől, a huszonnégy éves Polcz Alaine-től kellett bebocsátást kérnie. Az ominózus találkozásról és később kapcsolatukról az írónő visszaemlékezéseiből tudhatunk meg többet.
Alaine aznap délben egyedül maradt az irodában, amin egyébként három kollégájával osztozott, és amiből a főigazgató szobája nyílt. „Kopogtak, és belépett az ajtón egy alacsony, vékony fiatalember, szürke, kicsit piszkos overallban, a haja kócos, és az arcán is valami szürke folt, mintha hamu vagy sárfolt lenne. Mint egy rakodómunkás vagy utcaseprő, úgy nézett ki” – emlékezett Weöresre.
Alaine bevezette a költőt – akinek már ismerte és szerette a verseit – az igazgatóhoz, és miután a férfi kijött, megkérte, hogy írjon neki pár sort. Ő feltérdelt a székére, hason feküdt az asztalon, és körmölt néhány sort a zsebéből előhúzott füzetbe, majd kitépte a lapot, és odaadta a fölé hajoló nőnek: „Ezt most írtam magának” – mondta.
A papíron egy vers állt, amely így kezdődött: „Őszi éjjel / izzik a galagonya, / izzik a galagonya / ruhája.” Alaine elfogadta, de nem hitte, hogy a férfi valóban neki írta a verset ott és akkor, ahogyan azt sem sejtette, hogy Weöres Sándor nem sokkal korábban, egy pillanat alatt beleszeretett..” (forrás: Fejes Réka 2021. április 25.)
A nem gyermekversek mögé rejtett, humanista gondolkodót a végakaratában ismerhetjük meg igazán.
TESTAMENTUM
Ha valaha síremléket, szobrot, emléktáblát kapok, vagy
bármely intézet a nevemet viseli,
mindegyikre véssék rá e sorokat:
„Az emberiség akkor fog boldogulni:
- ha rááll az egyetlen józan, ráállható alapra: ha szükségleteit elégíti ki, és nem szenvedélyeit, bosszúvágyait, rögeszméit.
- ha módot lel arra, hogy ne legyen kénytelen eltűrni, hogy gonosztevők, őrültek, komédiások, mániákusok vezessék, fel bírja ismerni őket, és nem szolgálja többé az ő terveiket.
- ha érzi és tudja, hogy erőszakot és elnyomást tétlenül szétnyűni kisebb rossz, mint tettel legyűrni.
- ha úgy tevékenykedik, hogy nem árt vele se másnak, se magának.
Ha ezt nem az egész emberiség, hanem csak egyetlen nép tudja: bármily megpróbáltatás és csapás érheti, mindig megerősödve és megsokszorozódva fog felemelkedni. Nem pusztul el, míg hatalom és fölény délibábjai helyett a józan mértékhez igazodik. Mértékét eltanulják a szomszéd népek is, majd azoknak szomszédai.”
Mit gondol a nyájas olvasó? Egy ilyen testamentum után Weöres Sándor megkapná azt a Kossuth díjat ma is, amit 1971-ben megkapott?
Csöngére vágyott halála után, a csöngei temetőbe. Erről írt a VAS MEGYEI ÜDVÖZLET-ben
Sokszor megyek Szombathelyre, gondjaimtól szabad helyre, és mellette Oladon békességem fogadom, sűrű fák közt Kámonban elmerülök álomban, és ha vágyom völgyre, hegyre, tovább utazom Kőszegre, – végtére hazatérek Csöngére.
Ám a sírja a Farkasréti temetőben található.
A csöngei Weöres Sándor és Károlyi Amy emlékházat közel 20 éve újították fel utoljára, de azóta az épület állapota erősen megromlott. A szakértői vélemény szerint 60 millió forintba kerülne a felújítást, de ezt az összeget a 342 fő lakossal bíró Csöng saját erőből előteremteni képtelen. Az önkormányzat levélben kereste meg az illetéke minisztert, kérve a minisztérium segítségét, de választ még nem kaptak.